JILL POV
Beültünk a kocsiba, és Jamie megint bealudt. Én addig beszélgettem a
sofőrrel.
- Idefigyuzz! Te vagy Leo? - kérdeztem.
- Tessék? - nézett hátra egy pillanatra.
- Semmi...
- Majdnem, közel jársz!
- Komolyan? - pislogtam.
- Igen, a sofőrjük vagyok! - belevertem a fejem az ülésbe.
Átadtam neki a címet, hogy hova is vigyen minket. Szerencsére nem volt
olyan messze. Fél óra múlva már ott is voltunk az adott helyszínen. Kiszálltunk
és a csomagokat is kivettük. A sofőr átadta a kulcsunkat, majd ment
is tovább.
- Te tényleg azt hitted a sofőrre, hogy Leo? - röhögött ki.
- Kérlek szépen, én jól tudok színészkedni. – mondta és besétált mellettem
a házba. Illetve csak sétált volna, ha kinyitotta volna az ajtót.
- Khm…ezt nem láttad! – jelentette ki.
- Miért szerinted nincs szemem gyagya? – nyitottam ki az ajtót KULCCSAL.
Bementünk és a bőröndöket leraktuk a nappaliba. Majd elindultunk felfedező
útra. A szobákat néztük, hogy melyik kié legyen. Csak azt nem értettük, hogy
miért van nyolc szoba, és, hogy hatba miért van berendezve.
- Jamie? – jott utánam a hátam mögött.
- Igen Jill? – kérdezte.
- Nekem az a szoba kell ott… - mutattam egy berendezettre.
- De te hülye az már foglalt! – ütött tarkón.
- Nem érdekel, majd átmegy egy másikba! – bementem a szobába és kidobáltam
onnan mindent, egyenesen a folyosóra.
- Pofán fognak csapni, ne csináld… - tovább pakoltam. Csak azért sem fogom
ezt a jó kis szobát hagyni!
- Majd én fogom pofán vágni, ha nem megy át a másik szobába! – mondtam
ingerülten.
- Ne csináld már!
- Tőlem itt is maradhat, de a földön alszik!
- És ha lány? Nem fog egy sráccal aludni…
- Akkor bizony átmegy máshova!
Jamie inkább elment és keresett egy üres szobát. Addig lementem a
konyhába inni. Kivettem a szekrényből egy poharat és vizet töltöttem bele.
Miután megittam, felcipeltem a táskáimat a szobámba. Hamar végeztem a
kipakolással, ahogy Jamie is. Lementünk beszélgetni, de nyílt az ajtó. Gyorsan
felfegyverkeztem, de a tesóm inkább elbújt. A gyávája… Az ajtónak háttal álltam
és mikor bejöttek, elkezdtem tárt karokkal pörögni…Szerintem…Valakinek
learattam a fejét.
- A rohadt életbe, ki vagy és miért csináltad? – fogta a homlokát Ravi.
Ravi?!
- Fájt mi? – röhögtem. Rám nézett, mire én megijedtem es felrohantam a
szobába.
JILL POV END
JAMIE POV
- Szia! Ti vagytok a fotósaink, igaz? – kérdezte mosolyogva N.
- I-Igen. – dadogtam.
- Mit csinálsz már, nem harapunk! Olyan vagy, mint egy lány! – röhögött
Hyuk. Na ezt megkaptam…Nem szabad, hogy észrevegyenek minket.
- Tudod ki itt a lány? – nevettem vele együtt, majd hirtelen komoly arcot
vágtam – Te!...Csak vixxeltem, bocsi.
- Hogy mit csináltál? – kérdezett vissza.
- Jah, bocs, ezt ti nem értitek…Nem Leoztatok velünk eddig… - az említett
felkapta a fejét – Nem te oppa, vagyis hyung… - ez kissé volt csak kínos, de
tényleg…Le kell szoknom ezekről a poénokról.
- Jéé, ott egy cica! – szólalt meg Leo és a macska felé vette az irányt. – Ki
engedhetem? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Engedd csak! – mosolyogtam rá.
- Hogy hívják? – állták körbe a többiek, de a kérdés Hongbin felől jött.
- A neve Leo… - nevettem. Közben Jill is lemerészkedett.
- Juuuj macska, ezaz! – szaladt oda az aranyos állathoz.
- Ne is figyeljetek rá, szerintem ivott valamit. – legyintettem.
- Igen, vizet ittam!
- Jill, kérlek… - röhögtem.
- Jill? – kérdezték egyszerre tesómra meredve.
- Jajj még be sem mutatkoztunk! Én Jamie Harder vagyok! – fogtam kezet velük.
- Én pedig Jill Harder! – állt fel, majd ő is kezet rázott a fiúkkal.
- Ezek a csajos nevek…A szüleitek mit szívtak? – röhögtek. Mi a testvéremmel
csak egymásra néztünk.
- Szerinted, hogy lehet így röhögni? – kérdeztem tőle, majd egyszerre
ránéztünk Ravira.
- Nem tudom, kérdezd meg tőle!
- Ravi, hogy tudsz így röhögni? – kérdeztem meg.
- Ezt mis is sokszor megkérdeztük már, de nem kaptunk választ! – mondta Ken.
Fülig pirulhattam.
- Taníts már meg! – szólalt meg Jill.
- Ez nem olyn egyszerű, évekig kell fejleszteni! – Jill nekiállt nevetni, és
teljesen olyan volt, mint Ravi. Felnevettem.
Miután kiröhögtük magunkat, mindenki szétszéledt. Én a szobámba mentem és
leültem az íróasztalhoz rajzolni. Hirtelen üvöltözésre lettem figyelmes. A
portrémat az asztalon hagytam, e s a VIXX tagokkal Jill szobájához szaladtunk.
Ravi hangja bentről szűrődött ki.
- Wonshik mit keres Jill szobájában? – kérdeztem a fiúktól.
- De ez Ravi szobája! – mondta N. Jill b****meg.
- Hoppá! – szólalt meg Jill.
- Ezt nem hiszem el! – fogta a fejét Ravi, majd a holmijaira nézett, amik a
földön hevertek.
- Komolyan ki akartál taperolni?! – háborodott fel.
- Nézd, ez a legfaszább szoba, és nekem szükségem van rá!! – halottuk a
vitát.
- Tudom, hogy az, azért alszom itt!
- Aludtál, mert ezentúl én fogok!
- Nem megyek innen sehova! – kezdett el visszarámolni a szobába.
- Oh nem nem nem neem! Nem fogsz itt maradni az biztos! – dobálta ki megint
Ravi cuccait Jill.
- Wonshik! – szólt N – Had maradjon, csak most jöttek, legyen már benned
ennyi kedvesség!
- De…
- Semmi de, ez leader-i utasítás! Gyere segítek neked bevinni a cuccaid! –
fogta meg N Ravi táskáját, amibe a ruhái vannak és elindult az üres szoba fele.
- De… - mondta Ravi még mindig lefagyva.
- Sziaaa! – integetett neki Jill.
- Ugye tudod, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni? – kérdeztem.
- Szarok rá! – röhögött tesóm.
- Mindegy, én megyek lezuhanyozni, hosszú volt ez a nap!
JAMIE POV END
JILL POV
Ez az! Végre elmegy fürdeni. Most már megszívathatom.
Lassan bevonult a fürdőbe, én addig gyorsan ráírtam egy cetlire, hogy
”Máskor zárd be az ajtót! C:”, majd utána mentem. Azt is megbánja, hogy
megszületett. Mikor meghallottam, hogy megnyitotta a vizet, besettenkedtem és
kivittem a pólóját, a binderét és a parókáját. Az papírt leraktam a csap mellé
és csöndben kimentem. Jamie cuccait elraktam a szobámba, majd lementem szólni a
többieknek, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.
- Várj Jill! Megyek veled, megmutatom a környéket, nehogy eltévedj! –
pattant mellém Hongbin.
- Köszi… - furcsállottam kicsit, de végülis örültem neki, hogy nem kell
egyedül mennem.
JILL POV END
JAMIE POV
Mikor végeztem, megtörölköztem és felöltöztem. Vagyis felöltöztem volna, ha
megtaláltam volna a ruháimat. Helyette egy papír fecni volt csak ott. ”Máskor
zárd be az ajtót! C:”. Ez nem lehet igaz…Magamra tekertem a törölközőt, és
kikukucskáltam.
- Jamie! Végeztél? – kérdezte Leo.
- Igen, de szólnátok Jill-nek, légyszi? – kérleltem őket.
- Most mentek el Hongbin-nal sétálni! – mondta Ravi.
- Értem…csak, tudjátok kivitte a cuccaimat…. – közöltem velük.
- Na és? Srácból vagy, gyere ki, csak alulra tekerj valamit…
- Mindjárt megyek, csak még megszárítom a hajam… - szóltam ki, majd az ajtóba
fejeltem.
- Mi a fenét csináljak… - mondtam bent. Körülbelül fél óra múlva már a
többiek dörömböltek az ajtón, hogy mi a francért nem megyek ki. Ó, ha ti
tudnátok…
JAMIE POV END
JILL POV
Már vagy 10 perce sétálunk egymás mellett, de egyikőnk se mer megszólalni.
Végül a kínos csendet Hongbin törte meg.
- És mióta foglalkoztok a fotózással?
- Komolyan ez érdekel?
- Hát miért is ne? – kérdezte.
- Inkább beszélgessünk rólad, én nem vagyok annyira érdekes, mint egy idol!
- És mi érdekel rólam? – mosolygott.
- Minden. – nevettem.
- Hát izé…Így nem lehet mesélni! - háborodott fel gyerekesen.
- Hát dehogynem! Meg se próbáltad!
- Hogy próbáljam meg, ha nem tudom mit meséljek?
- Tudod mit? Inkább menjünk be abba a boltba! – mutattam előre.
- Gyere csak! Könnyűnek tűnsz… -
nem értettem mire céloz. Ezután gyorsan felkapott és beledobott egy
bevásárlókocsiba, Nem is a szupermarketbe mentünk végül, csak elcsórtuk ezt a
kis ”járgányt”. Mindenesetre jót röhögtünk.
- Folytatjuk -
